1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

1. valaki, valami mellől, közeléből (el). [ellép] a faltól. | valakivel való együttlét helyéről. fiától [jön]. | valakinek birtokából, tulajdonából, használatából. a fiútól [elveszi a botot].

2. valamit térben kiindulásnak számítva. az úttól [két méterre].

3. intézmény, munkahely kötelékéből. [elmegy] az üzemtől.

4. valamit időbeli kiindulásnak számítva. öt órától [hétig].

5. valaminek a hatására, valami miatt. [remeg] a dühtől.

6. táj valakinek a közvetítésével, valaki által. fiától [üzen].

7. valakitől, valamitől eredő(en). [idézés] a bíróságtól; [idézet] illyéstől. | valaki, valami által. a szerzőtől [kiemelt sorok]. | valaki részéről, magatartásában. [nem szép] a barátodtól. | valakitől, valamitől nem akadályoztatva. a kutyától [bátran jöhetsz].

8. táj <hasonlításban:> valakinél, valaminél. [erősebb] az öccsétől.

9. <vonzatként.> [fél] az esőtől; [megfoszt valakit] a pénzétől; [független] a családjától. | <vonzatszerűen nu-val.> e naptól [fogva, kezdve].

1. a törzsnek a mellkas és az alsótest közötti része. derékon fog valakit; ▸ letöröm a derekadat | derékbőség.

2. ruhának ezt a testtájat fedő része. derékban bő. | nép kiv a felsőtestet fedő, testhez álló női ruhadarab. hímzett derék.

3. a fa törzse, ill. ennek v. némely tárgynak, alakulatnak a középső része. a hegy dereka. | ▸ derékba tör ▸ derékba törik

4. nép v. vál vmely időszak közepe. a nyár, az év derekán. ▸ beadja a derekát ▸ nem törik le a dereka bele, tőle

[?szláv ]

1. megbecsülésre méltó, jóravaló, becsületes. derék ember.

2. hasznos, ügyes, jó. derék dolog. | (állítm-ként) jól van, helyes. ez már derék!

3. nép jól megtermett, szép szál. magas, derék ember.

[←derék¹ ]

1. a szóban forgó élőlény, dolog belsejébe, testébe, tömegébe, részei közé. szálka ment bele (az ujjába); tegyünk bele (a vázába) virágot. | a szóban forgó személy lelkivilágába. beléjük látok.

2. miatta, tőle. zeng bele a ház.

3. <vonzatként.> szerelmes bele.

4. <a bele ik h., ha az ige cselekvése nem az egysz. 3. sz-re irányul.> belém karolt; beléjük ütközött.

1. a szóban forgó dolog, test, anyag belsejébe. beleesik, beleharap, belegöngyöl. | <jelentéstömörítő igékben.> belekényszerít.

2. a szóban forgó folyamatba, ügybe, dologba. belebeszél, belegondol.

3. a szóban forgó dologgal, ritk. személlyel érintkezve, ill. a vele való érintkezés útján, következtében. beletöröl, belefogódzik.

4. érzelmeivel a szóban forgó személyre, es. dologra irányulva. beleszeret, beleun.

5. a szóban forgó tárgyra, dologra irányuló cselekvés első v. egyetlen mozzanatát elvégezve. belefog, beleiszik.

6. a szóban forgó dolog (túlzott, megerőltető volta) következtében. belefárad, belepirul.

7. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére>. bele-belenyilallik.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

1. ▸ a bél a belek ▸ felfordul a bele majd kihányja a belét ▸ kitaposom a belét | leölt állat bele tisztítva, kül. mint töltelékes húsáru burkolója.

2. (fás) növények szárát kitöltő puha, laza szövet. a bodza bele.

3. növényi termésnek a kéreg v. a héj alatti húsos része. a dió bele.

4. sült tésztafélék puha belső része.

5. némely tárgynak, eszköznek burkolatba foglalt belső része. a ceruza bele.

6. világítóeszköz kanóca.

[?fgr]

1. lent(ebb) levő helyre. le a völgybe. | ▸ fel, le le, fel

2. folyó folyása irányában. le a tiszán.

3. déli irányba(n).

4. a központtól távolabbi helyre, ill. alsó(bb) szervhez. le vidékre.

5. zene a mélyebb hangok felé. le a g-ig.

6. a legalsó fokon v. rangban levőhöz v. levőig. le a közkatonáig.

7. ker biz levonva. 2 százalék le.

8. <felszólításként:> végy v. vegyetek le, ill. tégy v. tegyetek le valamit! ▸ le a kalapot a kalappal! | (isz-szerűen) ▸ le valakivel, valamivel le az árulókkal!

1. lent levő helyre, annak irányába. lekiált. | folyó folyása irányában. leevez. | déli irányba(n). | vmely alárendelt helyre, szervhez. | <jelentéstömörítő igékben.> lesegít.

2. úgy, hogy valami eltűnik róla, különválik tőle. lekopik.

3. alacsonyabb testhelyzetbe kerülve. leül. | (csaknem) a földig. lerombol. | (erkölcsi) értékben alacsonyabbra kerülve, ill. valakit, valamit értéktelenebbnek tekintve. lezüllik, lealáz.

4. valakit, valamit (lent levő helyhez) rögzítve. leláncol.

5. úgy, hogy valami rá v. föléje kerül valakinek, valaminek. lefed, lefröcsköl.

6. valamiről a fölösleges részt, dolgot eltávolítva. lecsiszol.

7. csökkenést v. kisebbedést eredményezve. lefogy, lehalkul.

8. nyugodt (lelki)állapotba jutva, ill. ezt előidézve. lehiggad.

9. <valami végbemenetelének kif-ére.> lebarnul.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> lekenyerez.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> le-lepillant.